Győri Terror – 2015

Idén 4. alkalommal került megrendezésre Győr bombázásának 71 éves évfordulójának alkalmából a „Győri Terror” megemlékezés. A rendezvény fő szervezője a Blood &Honour Combat 18 magyarországi divíziója volt. Az eseményhez több bajtársi szervezet is csatlakozott: Betyársereg, Hírös Skins, Pax Hungarica Mozgalom, Arrabona NS Crew, Vértesalja Gyermekei Csókakő, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Rába Nemzeti Front, Hungária Skins, Magyar Nemzeti Arcvonal, Fehér Egység.

A megemlékezési menet eredeti tervek szerint a Széchenyi térről indult volna a korábbi évekhez hasonlóan, ám ezt a Győri városvezetés rendőri segítséggel megakadályozta. Az új találkozási pont a Nádorvárosi köztemetőnél volt. Mivel sokan még az első találkozási pontot ismerték ezért némi csúszással indult meg fegyelmezetten a menet a temetőben elhelyezett emlékhelyre.
A megemlékezésen a Combat 18, Fehér Magyar Egység, Hírös Skins, Rába Nemzeti Front valamint egy független hungarista bajtárs tartott beszédet a terrorbombázással kapcsolatban.
A beszédek végén a szervezetek és magánszemélyek elhelyezték az emlékműnél a koszorúkat, virágokat és mécseseket.

A megemlékezés végeztével a megjelent bajtársakat egy ballada estre invitáltunk. Az eredeti helyszínt szintén meg kellett változtatnunk mivel a rendőrség felkeresésére a tulajdonos visszalépett, így a zenés este egy helyi vendéglátóipari egység szabadtéri udvarán lett megtartva. Sajnos a ballada esten már jóval kevesebben jelentek meg, de ennek ellenére családias közegben kiváló hangulatban telt az este. A Németországból érkezett énekes gitárján felcsendültek híres együttesek régi és új dalai ami kiválóan beleillett a megemlékezés szellemiségébe.
Ezúton szeretnénk megköszönni a támogató bajtársi szervezeteknek a részvételt és külön köszönet azoknak, akik bár a ballada estre nem jöttek el, de pénzügyi támogatással könnyítették a felmerülő költségeket.

Végezetül következzen egy kis történelmi visszatekintő a kegyetlen bombázásról:
1944. április 13-án történt az első bombatámadás a II. Világháború során Győr városának legnagyobb üzeme a Magyar Vagon és Gépgyár, valamint a repülőtér ellen.
A légitámadást az amerikai légierő 163 darab B-17. típusú bombázója hajtotta végre.
Ezek a repülőgépek egy dél-olaszországi repülőtérről szálltak fel és a városunk feletti bombázást 11 óra 47 perckor kezdték meg.
A légitámadás 15-18 percig tartott és hatalmas pusztítást végzett.
Összesen 349,9 tonna bombát, valamint 30,000 darab gyújtóhasábot dobtak le a 17 percig tartó légitámadás alatt.
A bombázókat kísérő vadászgépek alacsony támadásból lőtték a menekülő embereket.
A gyár – ahol Messerschmitt harci repülőgépeket gyártottak a német és magyar légierő számára – üzemképtelen lett.
A bombázás áldozatainak száma: 564 halott és 1132 sebesült, az akkori polgármesteri jelentés szerint.
Egy év alatt 24 támadás érte Győrt és környékét. A légi harcokra több rábaközi településen mementóként emlékeztetnek a szirénák, melyeket a még a mai napig sem szereltek le.

Néhány visszaemlékezés a pusztításról:

„A Duna partján dolgoztunk munkatársaimmal, mikor mondták, hogy el kell bújni. A piactér közelében találtunk egy házat, melynek a pincéjében meghúztuk magunkat. Nagyjából 30-40 ember szorult be a szűkös helységbe. Később hatalmas durranásokat hallottunk, beleremegtek a pince falai és folyt a nyakunkba a por. Később jöttek valakik – talán katonák lehettek, már nem emlékszem pontosan – szóltak, hogy elmúlt a veszély. Beleborzongtunk a látványba: egy ház porig volt rombolva, egy másiknak hiányzott a háromnegyede, de volt olyan épület is, melynek helyén csak Visszamentünk a munkaterületre, ahol hatalmas füstölgő kráterek tátongtak. Belegondoltam, mi lett volna, ha ott maradunk és dolgozunk tovább? Lehet, már nem írnám-e sorokat.”

„Emlékszem, hogy szinte nappali világosság támadt a környéken. A bombázók úgynevezett izzó sztálingyertyákat dobtak le, melyek lassan hullottak alá, s bevilágították a területet. A sárban fekve vártam, hogy elmúljon a rémálom. Szerencsém volt: fröcsögött a robbanások erejétől a sár és a föld, de túléltem....”